Az epilepszia az agykérgi idegsejtek rövid ideig tartó kóros aktivitásának megnyilvánulása a szervezet állapotváltozásában. Attól függően, hogy melyik agyi területen alakul ki ez a kóros működés, különféle tünetek jelennek meg. (A köztudatban legjobban ismert jelenség, a tipikus rángógörcs például felnőttkorban nem is a leggyakoribb rohamforma.)
Ha ezek az adott betegre jellemző rohamok azután bizonyos biológiai “vezérlés” következtében ismételten fellépnek, akkor beszélhetünk már epilepszia betegségről.
Tudni kell azt, hogy epilepsziás roham, mégpedig éppen a nagyroham, erőteljes behatásokra (például egyéb ártalmat nem okozó erősségű áramütés nyomán) minden egészséges személyben (sőt a fejlettebb idegrendszerrel rendelkező állatfajokban) is kialakulhat. Ezen túlmenően, az egészségesek és a betegek „között” állnak azok a bizonyos hatásokra érzékeny emberek, akiknek életükben egy-két alkalommal fellép az epilepsziás roham, de kizárólag az adott biológiai hatások jelenlétében. Ilyen behatások például az alváshiány, vagy a szaggatott fényingerek, esetleg sajátos biológiai állapotok (magas láz, terhesség stb.) A fentieket alkalmi kiváltó tényezőknek nevezzük. Ezek az emberek nem tekinthetőek epilepsziás betegeknek, hiszen a provokáló tényezők kiküszöbölése számukra teljes egészséget biztosít.